Változatlanul hagyta a kamatokat az MNB Monetáris Tanácsa, majd a döntést követő sajtótájékoztatón sem hangoztak el igazán erős üzenetek. A jegybank az inflációs kockázatok további erősödésére számít, de fogadkozik, hogy szükség esetén kész szigorítani a rendelkezésre álló eszközeivel.
A jegybank egyértelmű szándéka elkerülni, hogy a jelenlegi bizonytalan környezet az infláció tartós emelkedését okozza, és a felfelé mutató inflációs kockázatok erősödése esetén készen áll a megfelelő eszközök alkalmazására - áll a Magyar Nemzeti Bank kamatdöntés után kiadott közleményében. A dokumentumban érezhetően erősödött az inflációval kapcsolatos aggodalom, illetve az ezzel kapcsolatos éberség hangsúlyozása. Az MNB azt is kiemeli, hogy az első negyedévben a koronavírus-válság miatti bizonytalanságok a gazdaság zsugorodását fogja elhozni.
Meglepetésre kamatot emelt Oroszország központi bankja pénteken.
2021 tavaszára egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy a legoptimistábbnak tekinthető, gyors visszapattanással asszociálható „V” alakú növekedési pálya lehetősége minimálisra csökkent. A járvány és a hozzá kapcsolódó korlátozó intézkedések elhúzódó jellege okán a kilábalás is hasonlóan vontatott utat jár be. 2021-ben már nem feltétlenül exogén sokkhatással állunk szemben, ahol a krízist kiváltó ok megszüntetése lehetővé teszi a válság előtti trendek folytatódását. A kérdés most elsősorban az, hogy mennyire tekinthető stabilnak a pénzügyi szektor, illetve a termelést meghatározó tényezők mennyire tudnak rugalmasan alkalmazkodni a krízis sújtotta gazdasági és társadalmi környezethez.
Az Európai Központi Bank nem tart az infláció emelkedésétől, miután az eurózónában még a koronavírus-válság miatti gyenge növekedési kilátások vannak a középpontban. Ugyanakkor az Egyesült Államokban egyre többen a pénzromlás érdemi növekedéséről beszélnek. Az inflációs várakozások növekedése turbulenciákat okoz a nemzetközi piacokon, amelynek a hatásai a magyar kötvénypiacon is érzékelhetők.
Az utóbbi napokban megint erősödő piaci nyomás alá került a török líra, mivel a feltörekvő piacokkal kapcsolatos romló kockázatvállalási kedv az egyik legsérülékenyebb devizaként érinti őket. A tavalyi csúcstól még messze van a dollár-líra árfolyam, azonban a következő időszakban ismét felerősödhetnek a befektetői aggodalmak.
Most mindenki azt találgatja, hogy vajon új történelmi mélypontra esik-e a forint a koronaválság második évében. Akárhogy is lesz, a kérdés inkább az, hogy mi lesz a forinttal a rémálom után? Nos, a válságok során a feltörekvő országok devizái jellemzően nagyot gyengülnek, majd a krízis lecsengésével általában a leértékelődés egy részét ledolgozzák. Így volt ez a forinttal is a 2008-2009-es világgazdasági válság során. A koronavírus-válságot követően azonban nincs sok esély arra, hogy a felértékelődés megismétlődjön. Azt is elmondjuk, hogy miért.
A legtöbb ország jegybankját foglalkoztatja a digitális jegybankpénz bevezetésének gondolata. De mi is lenne ez, mire szolgálna, hol tartanak a kutatások? Mi a helyzet a jogi környezettel? Egyáltalán, mire jó ez a jegybankoknak?
1980-ban kellemetlenül magasra, 5% fölé szökött a nyugat-német infláció. Ebben az évben lett a Bundesbank elnöke Karl Otto Pöhl. Tőle származik az híres mondás, miszerint az infláció olyan, mint a fogkrém: ha egyszer kinyomtuk a tubusból, akkor már nagyon nehéz a felesleget visszaügyeskedni. Azt is hozzátette, hogy a legjobb, amit az ember tehet az, hogy nem nyomja meg túl erősen a tubust.
Az MNB továbbra is óvatos az inflációt illetően, az lehet majd a döntő, hogy a gazdaság újranyitásakor milyen adatok érkeznek – kommentálták elemzők a jegybank keddi kamatdöntését. Abban szinte mindenki egyetért, hogy tavasszal átmenetileg emelkedik majd az infláció, a legnagyobb kérdés az lesz, hogy alakulnak majd hosszabb távon az átárazások. Ettől függhet a forint második féléves árfolyama is, hiszen ha a tartósan magas áremelkedési ütemre nem reagál elég gyorsan a jegybank, akkor az nyomást helyezhet a magyar devizára is.
A gazdasági fellendülés továbbra sem egyenletes és még korántsem teljes; a kamatlábak a nullához közeli szinten maradnak, és a Fed addig folytatja eszközvásárlásait a jelenlegi árfolyamon, amíg "jelentős további előrelépés" nem történik a maximális foglalkoztatás és az árstabilitás elérése érdekében - mondta Jerome Powell az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) elnöke kedden.
A súlyos, ámde viszonylag gyors lefolyású Covid-válság után úgy tűnik, hogy a növekedés és az infláció gyorsan visszatérhet a normál kerékvágásba. A gazdaságpolitika azonban mintha nem tudna szabadulni a 2008-as válság óta szinte folyamatosan tapasztalható élénkítési kényszertől. Különösen a jegybankok viselkedése vet fel kérdéseket, akik mintha szándékosan fittyet hánynának az inflációs kockázatok erősödésére. A struccpolitika helyett érdemes lenne felkészülni a változó környezetre.
Jerome Powell, a Fed elnöke a teljes foglalkoztatás elérése érdekében tett erőfeszítésekre kért minden Amerikait szerda este. Ennek érdekében ígéretet tett a laza monetáris kondíciók fenntartására - de ez szerinte nem elég. A valós munkanélküliségi ráta szerinte sokkal magasabb, mint a hivatalos statisztika szerinti.
A 2008-2009-es és a 2020-as gazdasági válságokra adott monetáris politikai válaszok sok értelmezés szerint kikezdték a jegybankok autonómiáját és hitelességét. Különböző ütemben ugyan, de a monetáris hatóságok az Atlanti-óceán mindkét partján eljutottak oda, ahová a Bank of Japan már az 1990-es években megérkezett: praktikusan korlátlan finanszírozást biztosítanak a kormányoknak, a költségvetéseknek annak érdekében, hogy azok a fiskális expanzió eszközeivel fel tudják venni a harcot a gazdasági aktivitás összeomlásával szemben. A mérlegfőösszeg drasztikus növelésének terhére végzett eszközvásárlási programok a hozamgörbe akár teljes hosszán képesek szabályozni az állampapírok hozamát, elvileg fenntarthatóbbá téve ezzel a korábban megszokottnál sokkal nagyobb GDP-arányos államadósság mellett is az adósságpálya menedzselését. A gyakorlatban azonban ez utóbbi jelentősége csak látszólagos, hiszen teljesen egyértelmű, hogy szükség esetén sor kerülne az államadósságok technikai monetizálására is. A jegybanki függetlenség mibenléte minden válsággal egyre több, és egyre homályosabb magyarázatra szorul.
A járvány előtti „békeévek” abban is elkényeztettek minket a világnak ebben a felében, hogy kielégítő ütemű gazdasági növekedéshez mérsékelt infláció járult, sok ország kiegyensúlyozta a költségvetését, mások pedig az engedélyezett keretek között tartották azt. Most viszont a nagy 2020-as visszaesést mindenhol komoly állami eladósodás kíséri, a jegybankok is minden lehetséges módon zúdítják a pénzt a gazdaságra. Érthető ezért, hogy a közbeszédbe ismét bekerült az infláció újraéledésének kérdése. Szakmai körökben is nagy viták folynak a járvány inflációs következményeiről, de más hangsúlyokkal, és még abban sincs egyetértés, hogy a felfele vagy a lefele ható tényezők lesznek erősebbek.
Egészen tavaly tavaszig a nagyok játéktere volt a mennyiségi lazítás (quantitative easing – QE) a monetáris politikában, a világ jelentős jegybankjai a 2008-as válság után vég nélkül vásárolták az állampapírokat. 2020-ban a feltörekvő piacon is ledőlt az addigi tabu, az MNB is elkezdett állampapírokat vásárolni. Az év végéig aztán rögtön több mint ezer milliárd forintos állományt halmozott fel a magyar jegybank. Ezzel persze nemzetközi összehasonlításban még ezzel is kezdőnek számít az eszközvásárlásokban az MNB, ám a magyar gazdaság és adósságállomány méretéhez képest kifejezetten erőteljes a magyar QE.
Több mint 50-et számoltak fel.
Cikkünk folyamatosan frissül.
Ennek nem fognak örülni Kijevben.
Kijev leggyengébb egységeit találták meg az oroszok.
Most nem lennénk a bérlők helyében, de valós alternatíva venni?
És mi az a Trump-trade?
Hirsch Gábor IT biztonsági szakértőt kérdeztük a Checklistben.
